Mert a sebeink szavakká válnak: Fájhat a tél, szavad ha megfagy,Bánt a tavasz, ha bánatos vagy,Nincs az a nyár, mi éltet holtat,Őszt sem akarsz, se fénylő Holdat, Amíg sebeid begyógyulnak.Egyszer.A képen olvasható szöveg forrása: http://mek.oszk.hu/kiallitas/erdelyi/laszlcsa.htm

Ha elolvasol egy könyvet, sosem felejted el a könnyeket, amiket a végén ejtettél: Már 2017 van. Ez a nagyon messzi jövő. Amikor 16 éves voltam, én is csak könyvből ismertem az ilyen történeteket.  És az én 20 éves lányom is szerencsére csodálkozva hallgatja, olvassa a régi „mesét”. De azt hiszem,…

A költészet olyan mesterség, amit úgy ismerünk meg igazán, ha írunk róla (vagy ha nem): Mesterség ez, a csalfa fény            kontrasztos, furcsa járma,melynek vasában kincs: remény,            s elkeseredés vár ma. A képen olvasható szöveg forrása: A költészethez, in: A mesterségről, Kozmosz…

Az emberi természetet a költőknél jobban senki sem ismeri: Életed totálképénami tökéletesen kivehető,az a nyakkendőd  A képen olvasható szöveg forrása: http://epa.oszk.hu/01000/01050/00120/pdf/EPA01050_holmi_2013_12_1571-1572.pdf 

Én ezt tenném oda a magyar nyelvhez:  Megtalál. Akkor is, ha nem találod,s nyakába vetheted találékony hámodszavad szövöd szívós anyaggá: verssé,dallamában dó után jön a fess ré.rém-rím rám meredve dermeszt ma vért,s mégsem adnám e frászt egy oly lapért,hol írva áll jövőm szava…

Az olvasás segít, hogy ne csak elengedni, de elküldeni is tudjunk, ha kell: Mire vársz még? A képen olvasható szöveg forrása: https://hycry.wordpress.com/2010/09/12/vorosmarty-marcell-menj/

A jámbor polgár hallgat. És már megint nem hiszi el, ami ezután jön. Előre sosem hiszi el, hogy ez is lehetséges. Utólag pedig nem tanul belőle. A képen olvasható szöveg forrása: http://mek.oszk.hu/01400/01436/html/

Mert minden jelkép újraéleszthető és újraértelmezhető: Mit üldözünk, s mit követünk ma?Milyen csillag? Milyen kereszt?A színe új, és más a forma,de öl-ölel, s el nem ereszt. A képen olvasható szöveg forrása: http://www.mek.iif.hu/porta/szint/human/szepirod/modern/laszlofy.hun

Az író nem bíró: Volt egy szereplőm. Nagyon szerettem, mert kedves, jóképű fiatalember volt. Okosan élte az életét. Aztán valamiért megharagudott rám, és nem volt hajlandó szerepelni többé az életemben. Megbántott. Sőt, megpróbált megölni. Fájt. De mivel én találtam ki, nem ítélhettem el. A képen…

Mert a legerősebb cenzúra az utókor: Megengedem magamnak, hogy írjak.De meddig adhatok szabad kezet?Hogy mit olvashat más, s mit adok a sírnak,Helyettem dönti el az emlékezet.