A mesék mindig igaz történetek. Csak érteni kell őket valahogyan.

Egyszer volt egy mese, ami nagyon tanulságos volt. Szerették is az emberek, adták egymásnak ajándékba, járt szájról szájra, szállt apáról fiúra. Mindenki értette, hogy miről szól, s valószínűleg mindenki egy kicsit másként értette, mint a többiek.

Történt aztán, hogy ez a mese egy ideológiagyáros-marketinges fülébe jutott, s ő boldogan kiáltott fel: „Ez az! Ez a mese megmagyarázza, alátámasztja az én nézetemet!” S elkezdte a mesét terjeszteni, természetesen szakszerű magyarázatot mellékelve hozzá. Beleírta szónoklatokba, megjelentette újságokban, s akik hallották, és olvasták, mind azt gondolták, hogy a mese csakis azt jelentheti, amit a mellékelt magyarázat állított róla.

A szegény mese egy darabig tűrte, hogy visszaéljenek vele, de aztán csak megelégelte, s igyekezett maga is mindenhol az emberek agyára menni, egészen addig, amíg sikerült unalomba fojtania magát. Attól kezdve senki sem mesélte többé.

A képen olvasható szöveg forrása:

Lakatos Menyhért: Füstös képek – Magvető zsebkönyvtár, 1975 Alföldi Nyomda, Debrecen