A táj mindig barátságos, ha annak látjuk. Csak haragunk tudja feketére perzselni, bánatunk szürkére festeni, közönyünk fehérre fagyasztani. Már ha vannak érzelmeink.
A képen olvasható szöveg forrása: Vathy Zsuzsa: Itt a szépséget nézzük, Pesti Szalon Könyvkiadó, Budapest 1955
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
