A barnaszárnyú tölgydurranás hirtelen
bezárul sötéten –
lépcsősor húz be
zöldrücskös labirintusába
a termekig, a padokig,
arcfényképfolyosókon
a figyelemnek megjátszott bambulásokig,
a szendviccsé lapuló étvágyig,
a föl- földobott válaszkőig,
a nyereményvesztett játékosok sóhajáig.
A csörgés mellbevág mindig.
Ezt kizárni nem tudod.
Ezt a reménytelenül visszatérőt.
Pad és tábla száz éve változatlan
szembenállásából harcold ki azt,
ami lehetsz. Félsiker kevés lesz. Egész kell.
A képen olvasható szöveg forrása: http://www.irodalmijelen.hu/05242013-1551/egeszen-itt-payer-imre-versei
