Olvasás közben a hó is kigyulladhat (különösen a Montblanc csúcsán), és a leégett mező is közüldülhet:

Mint perzselt tájon, tűz után,

Mit elhagyott a színe most,

Élettelen betűt talán,

Az értetlenség eltapos.

Nem hagyva egy kis földet is,

Ahol a szó még ott terem,

Öntözze bár az öntudat,

S a lélekteli értelem.

De hidd, a mély nyom jó talaj,

ahol a víz majd összegyűl,

s életre keltve mind a dal,

s a fű a hamvas földre ül.

A képen olvasható szöveg forrása: http://mek.oszk.hu/01100/01113/01113.htm#7