Az olvasás talán eszünkbe juttatja, hogy van mit megköszönnünk, és van mit továbbgondolnunk:

Nemzetem, országom! ki rút kelepcében

nyögsz csak az álságnak díszes kötelében,

s harsány butaságban tartó agymosásod

észre sem veszed már, lényegét nem látod;

Ti is, kiknek szavát áhítattal nézik,

mert gondolatra az időt nem  fecsérlik,

Jertek, s a múltunkat átírók korában

Nézzetek szét itt a hazugság honában!

A képen olvasható szöveg forrása: http://mek.niif.hu/00600/00611/00611.htm#55