Kolumbán Jenő - Magyar irodalmi születésnaptár
Mindig írni – ösztönös volt,mióta betűkkel élek,volt pár húrom, versre hangolt,s így lelkem is zenévé lett.Foghatatlan, érthetetlentestet látó kandi szemnek.Jelmezeim levedlettem,csak ezt nézve szörnyülködnek:„Minek ezt is megmutatni?”„Túlságosan kivetkőztél!”„El kell az ilyet hallgatni!”„Tavaszról írj! Nem kell ősz-tél!”Pendülök csak, csodát hívva,hogy páran a zenét hallják,S összecsendül próza-líra,Mert más is hangolja lantját.Meddig rezgek? Meddig szólok?Amíg be nem rozsdál húrom,Míg szavakra lesz még jó ok,S érdektelenségben bírom. A képen olvasható szöveg forrása: http://ahetedik.hu/kategoriak/versek/item/690-mig-van-szavam.html