Tatár Nikoletta - Magyar irodalmi születésnaptár
Nehéz a személyes élménytől eltávolodni, és válaszolni. Inkább álljon itt az eredeti teljes "vers", mely csupán egy levélnek volt szánva, s a címzett tördelte verssorokba:Tatár Nikoletta MEGHATOTTÁL Szokatlan érzés. Már nem csupán az én képzelgéseim töltik be a teret magam körül. Immár nem egyedüli a megvalósítás, az átélés, a magam-általi száműzetés az örökké termő fa odvába, ahol nem csupán a gyümölcsbőséggel szembesülök, hanem szemlélőjévé, részesévé válhatok a fa belső életének: évgyűrűzetének korrajzát tanulmányozom, háncsnedvének hűvös kipárolgását szívja be szomjas bőröm, mélytónusú gyökérneszezést vél hallani fülem, a föld alatti világ testes altját. Körülöttem zajlik az Árnyék és a Napfény incselkedésének kontrasztjátéka a levelek széltáncoltatta felületén. Képekké formálódó gondolataim, érzéseim többszólamúvá válásának folyamatát figyelem, és szavakkal festem le a látványt. Transzállapot ez, majdhogynem folyamatosan fenntartott. Mosásnál, teregetés közben meglátni és előhozni a sokféle csipesz elrendezésének esztétikumát, a különféle ruhák színkavalkádjának gyűrődésmenti vonaglását, ahogy belehömpölyög az asszociációk barázdáltságába. Nézni a száradó ruhalobogást, tetten érni a tekintetemet, ahogy tovasiklik az előképen, keresve és éledést találva, rögvest utána iramodok, valóra váltok. Átlényegülés az átlényegítés által. Könnyből fakad, könyvből fakad, élem és mesélem: az ihlet felkorbácsol és kordában tart, régen űzőm, most vigyázóm. Nem elszigetelt világrészlet az enyém, mindeddig mégis monológokba rendeződtek a rácsodálkozásaim. Mindeddig. Átrendezted az életem. A képen és alatta olvasható szöveg forrása: személyes e-mail.