Nem válaszolunk. Nem is figyelünk.A párbeszédeinket a szóbeli bólintás határozza meg, uralkodik fölöttünk:Ahaszendvicset és ahaebédet eszünkahakanállal ahatányérbólahatalálkozót beszélünk meg ahahelyeken, ahaidőpontban ahacélból. A képen olvasható szöveg forrása:…

Mert az olvasás, a beleélés valahol az ébrenlét és az álom határán van: Olvaslak. Ott ül a madár az ablakomban. Díszes a tolla. A fiam barátja jut eszembe. Ő nagy madarász, biztosan tudná, milyen fajta. Én csak azt tudom, hogy hozzám jött. A képen olvasható szöveg forrása:…

A vers akkor is az emberről szól, ha a mikroprocesszor a témája: Ki vagy te,aki a kutatók tudása mögé bújvaazt fontolgatod,hogy használhatná eszközekéntaz elektronikátaljas fondorlatod?erősebb-e nálada krisztusi szelídségű állat,aki nem felülkerekedni,de fejlődni akar? A képen olvasható szöveg…

Félúton Így félúton vanmár szememelöl-hátullátva haladok:egy antik talicskát,meztelen hősökalakjaivaldíszítettet(mind én vagyok)tolok a neoantikneoretro álom felé,majd beleheveredeka betűboglyába,s a széna-scéna közbenelvesztem atűmet,az irányom mutatóját,s kapaszkodvaaz utolsó szálbaszippantom…

A nyelv olyan játék, amivel mindenki a saját szintjén játszhat: Hívd fel a betűmegvető kört, ha kell egy szívből jövő érzés, mit hamar szavakba önt nekünk a rímtermelő: kész kép és banalitás, nem kell a bonyolítás, lényeg az értelem-ferdítás A képen olvasható szöveg forrása:…

Az olvasó nélkülözhetetlen tényező az olvasáshoz:  Az olvasás háromdimenziós tevékenység. Író – mű – befogadó hármasa csak egyben létezik. Nélküled, az olvasó nélkül, nincsenek hősök. Mert te vagy a hős. Vagy a szenvedő. Csak ne maradj kívülálló! Mert akkor a szöveg is, a film is meghal. Te élteted…

Az olvasás tippeket adhat a hódításhoz: Gondolkodtam, hogy a jószívű és becsületes emberek miért vonzóak számunkra. Talán, mert biztonságra vágyik legtöbbünk. Arra, hogy aki mellettünk van, azzal legalább ne kelljen hazugságban élnünk. Persze a gyönyörű fővárosi démonok nevében nem beszélhetek. A…

Az olvasás talán eszünkbe juttatja, hogy van mit megköszönnünk, és van mit továbbgondolnunk: Nemzetem, országom! ki rút kelepcében nyögsz csak az álságnak díszes kötelében, s harsány butaságban tartó agymosásod észre sem veszed már, lényegét nem látod; Ti is, kiknek szavát áhítattal…

Az olvasás egyszerre keserít el és ad reményt:  A mentés még csak a kezdet. Visszaadni egy népnek, ami belőle fakadt, sokkal nehezebb. Mindennapos küzdelem. Még szerencse, hogy a „vándorok” elindultak. Késlekedés nélkül. Mi sem ülhetünk tétlenül! A képen olvasható szöveg forrása:…